2016. szeptember 20., kedd

Tisztán ragyogó fény vagy!



Éneklek neked egy dalt,
megtisztítja a szíved,
magas égi világba 
visszaköt téged!
Szeretetről szól,

bölcsesség erejéről,
megmutatja honnan jöttél!
Tisztán ragyogó fényből!
Tisztán ragyogó fény vagy,

tisztán ragyogó fénymag,
tisztán ragyogó fényed 
minden lényre kiárad!

Zsálya, zsálya...



Zsálya, Zsálya, barlang alja,
Bába, bába hívó hangja,
Szárnyon száll a szél harangja,
Csillag csillan, térjek arra.

Forog a kerék, héjj-héjj,, 3X
Forog a kerék, héjj,
Életre élet, halálra halál.

Jön a halál az élet után,
Jár az élet a halál után,
Jön a halál az élet után,
Jár az élet a halál után.

Száll, száll a halálmadár,
Száll , száll a halálmadár...

Vár az élet a halál után.

2016. szeptember 19., hétfő

Táltos (és/vagy sámán)


Kulcsszó: egy másik minőség
Elöljáróban megjegyezném, hogy semmi kivetnivaló nincs abban, ha más (rokon)népek hagyománykincsei közül válogatunk, s azokat az elemeket, amelyeket közel érzünk szívünkhöz, megpróbáljuk beépíteni életünkbe. Ha valóban tisztán tudjuk átvenni, s megmutatni, akár – ősi hagyományunk mellé téve - magyarrá is válhatnak.
Nézzük meg (röviden) mit is jelent a táltosság, mi a táltos. Ehhez nem is kell messzire mennünk, s nincs is nehéz dolgunk. Nincs, hiszen két, a témában avatott személy, Wass Albert a Hagyaték című munkájában és Szántai Lajos a Táltos című előadásában már összefoglalta nagyon pontosan és szépen, amit a táltosról tudnunk illik. Van hát mire támaszkodnunk, akár szó szerinti átvétellel is. S van mire támaszkodnunk, már csak azért is, mert pont amiatt kell pontosan és szépen (miként a csillag megy az égen), mert ha nem a csillagunkat követjük, nem látjuk egyértelműen mi miről szól, akkor nagyon könnyen tévúton találhatjuk magunkat. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a táltos az táltos; a táltos teljes, így bármely betű „el”-hagyása azzal járhat, hogy a teljességet vonjuk ki a fogalomkörből. A teljesség megszüntetésével pedig legfeljebb részlegesség érhető el, még akkor is, ha az a részlegesség akár képes lehet kimagasló teljesítményre.)
Azt is látnunk kell egyrészt, hogy az észak-amerikai őslakók szent embereiről vajmi kevés tudással rendelkezünk – például a „new age” által rajzolt kép nem feltétlenül fedi teljes mértékben a valóságot. Másrészt, ha egy sámánt képzelünk el, akkor alapvetően a belső-ázsiai népek sámánja lép szemünk elé – itt pedig nem biztos, hogy egyenlőségjelet tehetünk a két említett térség sámánja között. Azt meg végképp nem tudom, hogy vajon az észak-amerikai indiánok tényleg a sámán névvel (avagy azzal a fogalomkörrel, amit ez a belső-ázsiai név fed) illették-e szent embereiket, vagy itt is egy picit a sötétben botorkálunk, s valami egészen másról szól a történet. Az meg már csak hab a tortán, hogy vajon a keleti part indiánjai, s mondjuk a síkvidékiek azonosan vélekedne-e erről a kérdésről. (Abba meg már nem is merek belegondolni, hogy mi a helyzet Dél-Amerikával, Afrikával, Ausztráliával; uniformizálhatunk mindent?)

Vágjunk akkor bele, s próbáljuk meg kibogozni, mit is lehet tudni ebben a kérdéskörben. Az utazás során mindenki feltérképezheti, hogy hol találhatunk tényleg sok hasonlóságot, s hol lehet egyértelmű, és lényegi eltérés, különbség a táltos és a sámán tevékenysége, képessége, léte között.
Belső-Ázsiai, s észak-amerikai rokonnépeinknek sámánjuk van, nekünk, magyaroknak táltosunk (miként a keltának nevezett népnek druidája; ami lényegét tekintve, még a szó betűrendjét nézve is, tulajdonképpen a táltosra utal). Valószínűleg nem véletlen, hogy a magyar nyelv különbséget tesz táltos és sámán között; s ez nem csak nyelvi bűvészkedés. Ez persze semmit nem von le a sámán által megjelenített, de a táltoshoz képest más formátumú szerepkör, kiemelkedő voltából, csupán helyén próbálja kezelni az ügyet. Kétségtelen tény, hogy a különbség ellenére sok az áthallás, vannak párhuzamok a táltos és a sámán képességei, tevékenysége között – például fontos megállapításként hozhatjuk, hogytáltosnak és sámánnak születni kell, azt így-úgy (tanfolyamon) megtanulni nem lehet. A hasonlóságok a közös múltból és az azonos gyökérből adódhatnak.
A sámánnak jellegzetes ruházata, fejfedője van; eszközöket, pl. dob, csörgő, esetleg íj, nyíl, valamint tudatmódosító szereket használ a szellemvilágba, bizonyos okból (gyógyítás, információkérés, tájékozódás) történő utazásához. A táltosnak a révüléséhez nincsen szüksége semmiféle külsődleges eszközre: a táltosnak nem kell dob (nincs táltosdob, „csak” sámándob), s nem kell semmilyen növényi, vagy állati minőségben megjelenő hajtóanyag; a táltosnak közvetlen a kapcsolata a világteremtő/formáló erővel. Ha mégis megjelenik a táltosnál egy „utazó-eszköz”, akkor az a táltosparipa, vagyis a táltosnak nem dobja, hanem táltoslova van. Annak is meghatározott a koreográfiája, amikor a sámán előkészül az utazáshoz. A táltos ilyen módon soha nem készül elő az „utazáshoz”.

A táltos, valamilyen, akár fizikai szinten is látható többlettel érkezik, s már születésekor fel lehet ismerni. Nem rejtőzködik, rögtön megnyilvánul, külső adottságai révén is azonosítható. A táltos látható születési jele a többlet fog vagy több ujj, de a többletcsont bárhol máshol is lehet, miként elképzelhető, hogy a többlet például izom vagy ízület. Ezzel együtt meg kell jegyezni azt is: a többlet nem jelenti feltétlenül azt, hogy valakiből felnőve valóban táltos is lesz. Ha nem csonkítják, vetik vissza már csecsemőként, akkor a táltosnak született gyermekért általában hét éves korában eljönnek. Fényes, fehér táltosok, ősök jönnek el a gyermekért (ősz öregembernek is szokták látni, aki az Öreg/Örök Isten maga), s elviszik őt. Elviszik, hogy próbára tegyék, hogy valóban táltos váljon belőle.
A táltos révül, révülése nem öncélú, s nem is egyszerűen a „meditálásról” szól. Van, hogy a lélek ilyenkor valóban kilép a testből, de a világok közötti kapukat fizikai testben is át lehet lépni. (Minden más esetben – függetlenül attól, hogy az segít, gyógyít, feltölt - „csupán” elménk, tudatunk mélyén járunk, s a kapott képeket önmagunk generáljuk.) Átlépni azonban csak az arra valóban rátermett tud, mert a kaput egyrészt fel kell ismerni, másrészt a kaput őrzők sem engednek át akárkit, csak ha valóban az aki, és feladata, hívása van. Kívülálló szemlélő azt is hiheti, hogy a révülő „csak” tűnődik, de sokszor akár úgy is látszódhat mintha halott lenne.
A táltos gyógyít. A táltos közvetlenül kapja magától a Teremtőtől a gyógyító energiákat, a gyógyításnál sincs áttétel. Végeredményben a belőle áradó örök egészségnek az ereje az, amely a csodálatos gyógyulásokhoz vezet. A táltos a dolgok gyökeréig hatol, az egész mindenséget gyógyítja az emberi lényen keresztül. Gyógyítja a természetet is, az állat és a növényvilágot, a Földet, mint bolygót, a Tejútrendszert.
A táltossal összefüggésbe hozható a „jövendőmondás”. A táltos nem végez számításokat, látása közvetlen, konkrét. Képessége révén tudja a múltat, és ismeri a jövő(k)be vezető ösvényeket. Előfordulhat, hogy a személyes életre, akár a nemzetnek a sorsára, vagy az egész emberiségnek a sorsára vonatkoztatva sejlik fel előtte a jövő. Úgy látja az időt, hogy közben nem kell utaznia, révülésre sincs szüksége ahhoz, hogy az időben megnézzen, és valóban meglásson valamit.
A táltos szót ért a minket körülvevő világgal. Érti az állatok beszédét, a növényvilág jelzéseit. Mivel a virág, s a világ, nyelvünkben is látható módon, váltópárjai egymásnak, így nem csodálkozhatunk azon, hogy a világok valamennyi virágzó beszédét ismeri és tudja. Tehát aki a virágok beszédét ismeri, az végeredményben a világoknak a beszédét is érti.
A táltos tudja alakját változtatni, különféle állatformát vehet magára, vagyis rendelkezik az alakváltoztatás képességével. A hagyomány szerint a táltosok a viaskodáskor felhővé válnak, majd abból átváltoznak másik alakba, s bika alakban küzdenek tovább. Hadakozhatnak még elemi szinten is, ekkor láng képében csapnak össze. Az összecsapás mindig valami konkrét ügyről szól: rólunk emberekről, a közösségről, a jövőnkről, az életről, az időről, , a pusztító időjárásról.
A táltos láthatatlanná tud válni. Egyik pillanatban még látom, a következő pillanatban már nem. Hirtelen tűnik fel, hirtelen tűnik el. Hívhatják is, de ahol igazán nagy gond van, ott magától megjelenik.
A táltos rendelkezik az elemek feletti hatalommal. Tud a vízen járni, tűzön/tűzben (nem parázson) járni - ha ég a határ, mező, nádas, a táltos, miközben a vízen jár, a tűzön is keresztülmegy. A táltos tud szárnyalni, a levegőben utazni, s ez nemcsak az jelenti, hogy a Föld légterében utazik, hanem bejárja az egész Világegyetemet. A táltos eszközök nélkül, belelát a földbe, látja a földben lévő kincset. A táltos arról álmodik, amiről akar. Nem véletlenül, hanem irányítja az álmot – akár az ébrenlét világában is. A táltos kézben tartja az időjárást, megbirkózik a viharfelleggel, a széllel.

A táltost nézve nem a részlegesség útján találjuk magunkat, hanem a teljességet fogjuk meglelni. A táltosból árad a soha ki nem apadó erő, energia, hiszen direkt kapcsolata van a világo(ka)t formáló hatalommal. Mivel a Tejútrendszer központjából jöttünk, s a Tejúttal a teljességet hozzuk, ez megmutatja a táltos alapfeladatát is: telít, a teljességet telíti, hozza el ebbe a világba. A táltos működteti a Tejútrendszeren belül a hatalmas életmag, fénymag hálózatot, tettekre tudja váltani ennek a magerőnek az útját. Ő tehát az egész világmindenséget hathatósan működtető teremtő energia, erő elhívott képviselője, a legmagasabb rendű erkölcsi jóságnak a megtestesítője.
A táltos nem egyéni, családi, kis közösségi kötelékben fejti ki tevékenységét – az ő működési területe földrajzi értelemben elsősorban a Kárpát-medence, közösségi szinten a magyar nemzet. Benne van a nemzet tapasztalata, évezredek felhalmozott tudása, s sűrítményként, koncentráltan jelennek meg a nemzet legjobb tulajdonságai, képességei. Akár azt is mondhatnánk, hogy ő a magyarság képességeinek összegzése. Felelősséggel tartozik a nemzetért, s ezen keresztül az egész emberiség sorsáért.
A táltos nem a részleges tudásnak a képviselője, a táltosság összetett szerepkör, ahol a táltos megjelenik, ott egyfajta teljességgel szembesülünk. Olyan rendkívüli képességei vannak, amelyek szétszórtan bárkiben megmutatkozhatnak, de a táltosban ezek a képességek együtt, egyszerre működnek. Nem arról van szó, hogy valamilyen területen tehetségesebb, mint egy másik ember, hanem itt képességhalmazzal állunk szemben. Mint hogyha egy hatalmas teremtői energiákkal teli, sűrű, eleven magból sugároznának erők, és ezek az erők a táltos személyiségének a felszínén képességekben mutatkoznak meg.
A táltos nem ilyen-olyan helyről érkezik; a táltos egyenesen a legmagasabb szintről, a világ teremtésének a központjából jön. A táltos nem jár táltosiskolába, tudását nem tanulja, hanem hozza. Táltosnak tehát születni kell, isteni indítás, elhívás állítja pályára a táltost. Az a képességhalmaz, amivel rendelkezik, nem tanulmányok útján érlelődik meg benne, hanem már a születése előtt Istentől kapja. Ezt a tudást ki lehet, ki kell bontani, de hozzáadni, új ismeretekkel bővíteni nem lehet.Tudását átadhatja, de csak olyannak, aki szintén táltosnak született.
A táltosnak az elszabadult, össze-vissza száguldozó, ártó hatalmas erőkkel, energiákkal is meg kell vívnia élete során. A viadal idején egyfajta újrarendező erő működik: a rosszat megszünteti, kisöpri, a jót újrateremti. Egyik legnagyobb feladata a veszedelmek elhárítása. Fenntartja a nemzetben a reményt a jövő vonatkozásában, és ha nagyon nagy a baj, ha a nemzetet veszély fenyegeti, akkor cselekszik. Ehhez hatalmas erőt kell mozgósítani, villámlik, mennydörög, megrendül az ég és a föld, beleremeg a levegő, szinte kő-kövön nem marad. A táltosi erőfeszítés nyomán megnyílik az égbolt kárpitja, s a kapun át, az ég útján, végiggördülnek a teremtői energiák.

Végiggördülnek a teremtői energiák, le hozzánk. A mi dolgunk meg az, hogy segítsük őket, segítsük a táltosokat – segítsük, de úgy, hogy segítünk önmagunkon, mert az ég is csak úgy tud megsegíteni minket.
Áldás!

Forrás: Munkácsi József

2016. szeptember 16., péntek

Tűz, te gyönyörű!



Tűz , te gyönyörű!

Tűz, te gyönyörű!
Tűz, te megtisztító!
Tűz, te gyönyörű!
Tűz, te megtisztító!
Tűz , te gyönyörű!
Tűz, te megtisztító!
Mindig ég, mindig ég, mindig ég.
Ég, ég, mint a tűz madara,
Ég, ég , mint a tűz madara,
Ég, ég, mint a tűz madara,
Mindig ég, mindig ég, mindig ég.

Áldott Anyánk


 „Sokan, és egyre többen, s persze egyre gyakrabban mondják teközületek, hogy „látták”, vagy „szólani hallották” az Áldott Anyát; Máriát.
De azt egy nem mondja közülük, hogy ismerik ŐT! 
Ki is MÁRIA Végtelen Mindenség értelmezése szerint? Hogyan is érthetnétek meg mindezt, ha még mindig nem vagytok tisztában azzal: Ki Ő a Föld mikro-mértékekben vehető, mégis nagy fontossággal bíró fogalom-tára szerint. Ki Ő, mit adott, s mit ad még most is földi létetek minden egyes percén és pillanatában kezetekbe, hogy Életet adjon néktek általa. Nem tudjátok, mert hisz még annak a kurta, alig valamivel több, mint félszáz esztendőnek történéseivel is épp hogy csak ismerkedtek, amelyet a Föld színén töltött: De hogy mi volt Testetöltésének, Vállalásának, s azóta bevégzett hatalmas munkálkodásának szerepe és fontossága, még mindig nem vagytok képesek nem csak megérteni: még megvizsgálni sem. 
Ebben szeretnénk segítséget nyújtani néktek: úgy a MESTER, mint maga MÁRIA, s velük én magam is, hogy már értvén értsétek, s mint értettet: betölteni igyekezzetek azt, amit MÁRIA, mint feladatot: elébetek állít. S itt most nem csak a Magyarság kiemelt szerepéről beszélek: de minden egyes, a Föld testén testbe öltözött Ember-szellemet kell értsetek ez alatt, hisz amiként a MEGVÁLTÁS mindannyiótokért esett, akként az Áldott Anya is mindannyiótokért vállalta a Megváltás Hatalmas Csodájában reáeső részt, ami korántsem volt oly kicsiny, mint amilyennek egyes testvéreink beállítani igyekszenek. Mert ekként cselekszenek, ha mással nem is, hát azzal, hogy Mária szerepét a végtelenségig lekicsinyítve (és lekicsinyelve!!) állítják azon Testvéreik elé, akikhez szavuk ilyen - olyan formában eljut. 
Én magam mondtam: A Fénynek: nem kell igazolja, hogy Ő A FÉNY, amiként a Tisztaság sem kell igazolja, hogy Ő A TISZTASÁG: és mégis szükségeltetik valamiképp, hogy megismerhessétek AZT, Aki az Ismeretlenségben rejtezik előttetek, hogy megismervén: már kövessétek Elhívó Szavát.”

Eddig Vezetőnktől, amihez én csak annyit szeretnék hozzá tenni: kövessük Őt mindenben, mert az elhívó szava ismételten felhangzott!

(Cseh András)

2015. június 8., hétfő

A szeretet parancsolata



Az első és legnagyobb parancsolat melyből minden fakad:
SZERETET!


A magyarság megszólítatott! A kijelentés elsőre talán túlzó, fellengzős, a valóságot nagyobbnak mutató, de nem az. A magyarság megszólítatott!

Ne a közvetítőt, sokkal inkább az üzenet küldőjét, és legfőképpen annak szándékát nézzétek.  Ne a formát, módot, külsőt, tehát a múlandó „semmit érőt” sokkal inkább a lényeget jelentő Isteni Igazságot keressétek, ami múlhatatlan. Urunk Hangja kiáradt, s kihez így, kihez úgy de eljutott. A Hangot sokan meghallották. A „visszhangok” közül hármat kiemelek. Háromféle megközelítés, háromféle út melyek összessége adja a teljességet. Az alábbi bejegyzések mindegyike az Internetes facebookon jelent meg a napokban (2015. június 02.)

1.„A Szentlélek több síkon fejti ki bennünk munkáját. Áthangol. Általában szűk skálán alacsony szintekre rezonálva léteztünk: a Lélek a mennyei harmónia hangnemére stimmol át. Bizonyos dolgok, melyek addig fontosnak tűntek másodlagosak vagy sokadrendűek lesznek , mások , amit nem is érzékeltünk , vagy figyelmen kívül hagytunk, elsődlegessé válnak. Az értésünk, szellemi látásunk más hangnemben írja le a mennyek birodalmának szimfóniájával dúsult világunkat. Szépségektől elragadva, a csodát természetesnek véve, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy hallgatóságunkból sokan nem mentek át a változáson. Számukra a nem e világi terminológia fogalmaival kifejezett és követhetetlen logika mentén kibontakozó megnyilvánulásunk érthetetlen értelmezhetetlen és élvezhetetlen. 
A két világ nyelvezete között a transzponálási kulcsot Jézustól kell kérnünk imádságban. A theológia tudománya örökké elhasalt azon a próbálkozáson, hogy a földi fogalomtárra építkezve mutassa be látását. 
A megmagyarázás: „diahermeneié” . Egymás átvezetése a Csodák Kertjébe, ráhangolódott szívvel.
Üdv: Tiszteletes”

2.„A spirituális képesség a szeretni tudás képessége! Ahogy növekszik bennünk a szeretet (megbocsájtunk, elfogadunk, megértünk, stb.) úgy tágul a tudatunk és az érzékelésünk. Figyeljük meg a Fénymesterek akármennyi ábrázolását, tanítását: mindig a szívre, a szeretetre, mint tisztaságra, mint fényre mutatnak, erre hívják fel a figyelmünket...
Talán az a nagy misztikus titok soha nem is volt annyira misztikus, és soha nem is volt titok?
Annyira egyértelmű volt, hogy az egyszerűségét észre sem vettük?
Kristályfény33”
3.„Kérdező: Mi a szeretet? Gyakran elérhetetlennek tűnik.
Válaszoló: A szeretetet félreértik, és egy érzelemnek tartják. Pedig a szeretet egy tudatállapot, egy lehetőség, ahogyan a világban létezhetünk, önmagunk és mások sajátos látásmódja. Isten, a természet vagy akár a házi kedvencünk iránti szeretet megnyitja a spirituális ihletettség kapuit. Amikor szeretnénk valakit boldoggá tenni, megfeledkezünk önző érdekeinkről. Minél több szeretetet adunk, annál több szeretet adására leszünk képesek. Kezdetnek jó gyakorlat lehet, ha napközben mindenkinek jót kívánunk gondolatban. A szeretet szeretetteljességgé fejlődik, egyre felfokozottabb, elfogulatlanabb és örömtelibb lesz. Elérkezik az idő, amikor mindenbe és mindenkibe „beleszeretünk", aki az utunkba akad. Az ennyire felfokozott megnyilatkozást korlátoznunk kell, mert a szeretet különös módon sokakat megijeszt. Sok ember legfeljebb egy rövid pillanatra tud nyíltan mások szemébe nézni, ha egyáltalán képes rá, és ez még nehezebb számukra, ha az illető szeretetteljességet sugároz. A szeretettel szembesülve némelyek egyenesen megrémülhetnek.
Dr. David R. Hawkins - The Eye of the I (A Valódi Én hatalma) 315 old. (pdf)”
Nyitott szív, ráhangolódás, a Szeretet Hangjának meghallása, s az első „rémület” után a SZERETET Tanításának be- és elfogadása mely a „Mi a SZERETET?” kérdésére válaszol. Ennek megértése itt és most - a Sötétség Fejedelmének fennhatósága alatt álló Földünkön - nehéz, de nem lehetetlen feladat.

Repüljünk vissza az idők szárnyán 2 000 évet. Oda és akkorra amikor az Úr testben járt közöttünk. Ezen belül is egy városi zsidó templomba a zsidó szertartás végére ahol is…………

„minden szem a Mesterre szegeződött, s mindenki az Ő szavait várta” 

Jézus Urunk tanítása

„Miként beszéljek néktek a Mennyeknek Uráról? És mit mondjak néktek a Mennyek országairól? És miként tanítsam tenéktek az Egyetlen Nagy Parancsolatot? – kezdte Mesterünk, anélkül, hogy felállt volna ültéből. Erre amúgy sem volt szüksége: így is kimagaslott a mellette - körötte ülők közül, úgy, hogy arcát, meleg-barna szemét jól láthatták hallgatói…

– Immáron közel három esztendeje, hogy közétek léptem: három esztendeje, hogy kezetekbe adom nap mint nap az én Atyámnak Világosságát, s mindama Tiszta Tanításokat, amelyek szerint élnetek, s lépnetek kellene életetek minden Útjain: de ti csak jártok továbbra is a magatok sötétségében, mert szemetek vak, fületek süket, és szívetek holt: meglátni, meghallani és megérezni az Istennek Igazságait. A Szeretet: Isten Szeretetének Nagy Törvényét és Parancsolatát tárom elétek: s ti megmaradtok a magatok vad és vak gyűlöletében. Az alázatosság Tanítását tárom elétek; s ti dölyfösek és kevélyek vagytok, s megmaradtok a ti felfuvalkodottságotokban, elé tolva magatokat mindennek és mindenkinek: még az Istennek is! Szegényeitek és özvegyetek és árváitok éheznek és szomjaznak és fáznak, s az ő segélykiáltásuk reszketteti meg nap mint nap a Mennyek erősségeit, és könnyeik rendítik meg az Istennek Szívét tevégettetek: s ti csak szavakkal éltek, mert cselekedeteitek meghalnak már a kimondatlan maradt szándékban.

Mit tanítsak hát még néktek, miként mutassam meg: miről szólnak az Atyának Igazságai? Miként tudnék beszélni holtaknak az Életről, ha azok csak a Halál igazságait ismerik, s zengik? Miként szóljak néktek az Örökkön Élő Istenről: ha csak a magatok holttá-tevő, testet és elmét, lelket és szellemet ölő “isteneteknek” szavát értitek, mert csak azt fogadni tanultátok meg?
            Mondottam tenéktek, mint mondotta Mózesnek az Isten: Szeresd a te Uradat, Istenedet, s csak néki szolgálj… Ez az első, a Nagy Parancsolat. De vajon tudja-e a ti elmétek: mit jelentenek e szavak? Tudja-e a ti szívetek: KI a te Istenetek, s hogy miképpen kell szolgálnotok, ha valósággal ŐT akarjátok szolgálni?
            Isten maga a SZERETET: az EGYETLEN BÖLCSESSÉG, amely éltet és megtart benneteket, s minden élőt: legyen az a Föld színén, vagy bárhol a Teremtett Világban. E Szereteten kívül nincs más, ami valós Bölcsesség volna, mert nincs más, ami ellene szegülhetne a ti lelketek s szellemetek Halálának. Ezt kell hát szolgálnotok, s mert a valódi, Tiszta Szeretet másféle szolgálatot el nem fogad, s el nem ismer, mint aminővel Ő szolgálja Létetek:
akként kell szolgáljátok, hogy szerettek… Szerettek mindenek felett!
           
Ezért is, hogy az első, a Nagy Parancsolat második része ekként int titeket: “és szeresd a te felebarátodat, mint tenmagadat.” Mert ki az, aki magára ne napfényt, s ne áldást: de bizony az Istennek Igazságát, s a méltán megérdemelt büntetést kérné, amit igazán jussolnia kellene,  ha megvizsgálná  az ő szívének -  lelkének mélyét, vagy csak mindennapjainak óráit? Egyikőtök sem, hisz mind akként vélekedtek: bűneitek csak semmiségek, amelyeket méltányosan néz, s szelíd orcával az én Atyám. Ám ha másokon látjátok ugyan ama vétségek rút sárpettyeit; mél-tatlankodástok s haragotok szava, s mind a vétkesre szórt átkok az égig érnek, az Istennek haragos ostorát, s az Ég tüzes villámait kérve a vétkesre. Ekként éltek az Istennek árnyékában: még is meg sem látva az Istent, s meg sem hallva az Ő intő - figyelmeztető - óvó szavát. Hát miként kiáltsam én fületekbe az Istennek Igazságát, ha ti szándékkal vagytok süketek, és miként mutassam meg néktek a Mennyek országainak Élő Fényességét, ha akaratotok szerint vakítjátok meg a ti elmétek, lelketek és szellemeitek szemeit?
           
Most megütköztök szavaimon. Azt vártátok: tán ékes, lágy szókat fogtok hallani ajkaimról. Ámde láttam jöttömben tanítványaimmal a ti városotok szélén álló kunyhókat, és látván láttam a ti szegényeitek mély és keserves nyomorúságát, és hallottam az özvegyek s az árvák zokogását, s ezernyi jogos panaszát: hát nem szólhatok néktek szelíd szókkal, csak mint az Igazság villáma; ostorozhatom a bennetek élő sötétséget. Ébredjetek az Istennek Igazságában, s töltsétek be ama Parancsolatot, amelyet atyáitoknak rendelt az Isten, hogy életetek legyen e Földön, s majdan a Mennyeknek országaiban is. Akinek füle van hallásra, hallja meg, s akinek szeme van látásra: lássa meg az Én Igazságomat, akinek pedig elméje van: értse is az Én szavaim Üzenetét…” 

Meghallották, meglátták, megértették a városbéliek Jézus eme tanítást? Nézzük mit láttak másnap a tanítványok.

„A part felé menet a nyomorultak viskói közt haladtunk: ott ugyan nyomát sem láttuk, hogy bárki is élelmet vitt volna nékik! A gyerekecskék a kunyhók előtt a porban guggoltak, de úgy, mintha nem is gyerekek, de kicsiny aggastyánok volnának: szomorú, éhes-sápadt arcocskájukban csak hatalmas szemeik éltek, s azok is valami néma könyörgéssel villantak felénk, majd reményvesztetten siklottak alakunkról ismét a poros földre, látva: üres kézzel járunk, magunk is kopott, szegényes köpönyegben. Visszafelé azonban már a piactéren át mentünk, s ekként hallottuk: miről beszélnek egymás közt az emberek. No; ugyan egy szó nem esett sem Mesterünk szavainak igazságáról, s még annál is kevesebb a város szélén élők megsegítéséről. Arról viszont annál több: miként lehetne megakadályozni, hogy azok a városba jöjjenek, s élelmet kolduljanak.”

 Az ÚR kérdése a magyarsághoz

„Valóban úgy gondoljátok: „miként lehetne megakadályozni, hogy azok vagyis a menekültek az országotokba jöjjenek?”

Igen véreim, a nemzeti konzultáció aktuális kérdéséről van szó, ami a jelenlegi vizsga utunkon az egyik legkomolyabb vizsgakérdése. Az Ellentét csatlósai színt vallottak!

Meghallottuk, megláttuk, megértettük a szeretet Jézusi/Atyai tanítást, vagy az Ellentét félelemkeltésére hallgatunk? A kérdés nem lehetne kérdés, hiszen mi magyarok híresek vagyunk a vendégszeretetünkről, hiszen „Mária országa” vagyunk, hiszen pünkösdkor kollektíve Csíksomlyóra zarándoklunk üzenetet hozni Máriától a „világ győzedelmes királynőjétől”.

Folytassam???? Nem szükséges. Jeles ünnepekkor, körmenetekben, vasárnap 9-től 11-ig úgy teszünk „mint ha”. Azon kívül még úgy sem teszünk „mint ha”. Magyarra fordítva a szót. Látszat szerint éljük Isten, de amikor a legcsekélyebb önmegtagadásra, lemondásra, áldozathozatalra kerülne a sor a lelkes hívek tömege úgy elolvad, mint januári hó a júliusi nap heve alatt! Pillanatok alatt semmivé lesz! 

Mielőtt kifogásként egyikőtök is a jelen világi állapotokra, azon belül is a szegénységünkre, nyomorunkra (amit egyes egyedül magunknak köszönhetünk) hivatkozna hagy emlékeztesselek benneteket az özvegy asszony két fillérjére!!!! Mennyivel becsesebb az az Úr előtt. mint a gazdag ember nagyobb összegű adománya. Ez utóbbi sokat adott, de sok maradt neki, ez előbbi keveset adott ugyan, de mindenét odaadta.

A Sötétség Fejedelme a bennünk lappangó vele közös részre épít, minthogy: „neked sincs, miből adnál?” „aki ide jön azok többsége bűnöző, terrorista”, „majd csak féltsétek tőlük a leányaitokat, mind megerőszakolják őket”, és még sorolhatnám hosszasan.

A helyi problémát helyben kell megoldani! A menekültügy végleges rendezése valóban csak egyetlen módon képzelhető el. Mindenkinek a saját szülőföldjén kell boldogulnia, de…… Addig is, míg nincsenek meg ennek feltételei, addig valamit kell kezdeni a vándorokkal. Igen. Vándoroknak mondom őket, akik végcélja a saját hazájuk és nem valamiféle idegen föld.

A probléma immár egy nagyobb közösséggé. Megoldásából mindenkinek a valós lehetőségei alapján kellene kivennie a részét. Kis ország, kis lehetőség, kis teher, nagy ország nagy lehetőség, nagyobb teher. Ezt követeli az Igazságosság törvénye s nem a jogszabályon alapuló bürokratikus minden Igazságosságot nélkülöző hozzáállást. Ezzel lehetetlen egyet érteni! Ez az egyik véglet. A másik, hogy mi magyarok hermetikusan lezárjuk a határokat és egyetlen vándort sem fogadunk. Sőt! Rájuk ellenségként, bűnözőként tekintünk olyanokra akik „elveszik a magyar családok és a születendő magyar gyermekek támogatását”. Ez utóbbit sugallja a megszerkesztett kérdőív szándékosan manipulálva a lakosságot. Holott nekünk nem a vándorokkal, de az EU hozzáállásával van a bajunk! Sajnos a kérdőívből ez alig derül ki.

Vagy már elfeledtük az tatár, török rabságba hurcolt testvéreink keserű sorsát? Az idegen hatalmaktól száműzöttek sorsát? A szegénység miatt önként kivándoroltak sorsát? Vagy, hogy egy közeli, s igen fájó, példát említsek. A „30 millió bevándorló román” hamis és hazug kérdésre adott …. ne mondjak semmit milyen….. válaszunkat?

Most újra válaszolnunk kell!!!

Az én válaszom. A vándoroktól nem kell félnünk! Ideiglenes befogadásuk, mindennapi létük biztosítása, szervezettségen, átgondoltságon, szigorú feltétel és követelményrendszeren, de mindenek előtt a SZERETETEN kell alapulnia. Aki hozzánk betér, érezze együttérzésünket, jó szándékú hozzáállásunkat, hogy majd egykor hazatérvén elmondhassa: „találkoztam a magyarokkal, találkoztam a Teremtővel”.

Kérem az Urat, hogy a helyes döntés felismeréséhez hassa át mindegyikünk szívét, lelkét az Ő Bölcs Szeretetének Erejével!

Végezetül egy hála fohász:

Uram! Hálát adok Neked, hogy fület adtál, a halláshoz, szemet a látáshoz, értelmet a megértéshez, s hogy megosztottad velem legnagyobb kincsedet, szívednek SZERETETÉT, hogy onnan merítve én is SZÍVesen ADjak!

Áldás minden jó szándékú magyar testvéremre!

(Cseh Turul András)